A berceli Szent Péter és Pál templom mellett találjuk ezt a kicsi füvészkertet, mely a sekrestyésház helyén létesült.
A Bibliai Növények Botanikus Kertjét Hulitka Róbert plébániai kormányzó alapította azzal a koncepcióval, hogy egy szabadon látogatható a templom közelében fekvő botanikus kert legyen, melyből a különböző Szentírásban előforduló növényfajokat is megismerhessék a látogatók.
Az államosítás után kikerült egyházi kézből az ingatlan, majd többször cserélt gazdát. A helyi lakosok beszámolói alapján egy roma család lakta 2014-ig, akik eléggé lelakták a házat, és olyan beszámolók is elterjedtek, hogy a kisebb nagyobb dolgaikat a templomban végezték el. Az önkormányzatnak 2014-re sikerült a lakókat elköltöztetni és kitelepíteni, de sajnos a sekrestyésház már nem volt megmenthető, így le kellett bontani.
2016. április 28-án jelezte Hulitka Róbert plébániai kormányzó az önkormányzat felé, hogy szándékában áll a botanikus kert létesítése, és kérte az önkormányzat képviselő testületét a terület átengedésére.
Bercel Község Önkormányzatától adásvétellel került vissza 2017 októberében a plébánia tulajdonába Jánvári Andrásné polgármester és Hulitka Róbert plébániai kormányzó kezdeményezésére az ingatlan.
A templom melletti területen 2017-ben elkezdték kialakítani a botanikus kertet, melynek első lépésében ennek a területnek a humusszal való feltöltését kezdték, majd második lépésként az Önkormányzattal elkészítettük a szerződést a terület adásvételéről. Harmadik lépésként 100 tő rózsa, homoktövis, mogyoróvessző és számos bibliai gyümölcsfa elültetésre került.
A kert a tervek szerint csak hosszútávon nyeri el végleges kinézetét, mivel a fák növekedéséhez is idő szükséges.
Sajnos az elmúlt években rongálás is előfordult, melyek alapján a rendőrségi vizsgálatok rejtett kamerarendszer telepítését javasolták, amelyek a templom környezetét és az értékesebb növényeket figyeli.
A BIBLIA HÍRES VADNÖVÉNYEI
A Biblia névadó növénye:papírsás(Cyperus papyrus)
A „Biblia” név a görög biblion szó többes száma. A biblion szó jelentése: könyvtekercs.
A Biblia jelentése: Könyvek. A régi könyveket a biblos vagy papyrus cserje szárából szeletelt hártyákra írták és innen eredt a szokás, hogy magát a könyvet Biblos-nak vagy kicsinyítő szóalakban Biblion- nak nevezték.
A papyrus vagy papírsás a Nílus völgyében él (2 Móz 2,1.3.5), feltétlen megkívánja a vizet, rövidebb szárazság, alacsony vízállás is elpusztítja (Jób 8,11; Iz 19,6-7 és 58,5). A sás aratása nem lehetett veszélytelen munka, mert benne sakálok tanyáztak (Iz 35,7). Csináltak belőle csónakot is; ezek a Níluson közlekedtek.
Jézus életéhez, halálához kapcsolódó növények
Jézus Krisztus születésekor a napkeleti bölcsek „ajándékot adtak neki: aranyat, tömjént és mirhát” (Mk 2,11). Már az Egyházatyák is szimbolikus jelentést láttak ezekben az ajándékokban: Jézus királyságának, istenségének és szenvedésének jelképeit. Lelki szempontból úgy is értelmezhetjük az ajándékokat, mint a szeretet aranya, az ima tömjénje és a hit mirhája.
Valódi v. arab tömjénfa (Boswellia sacra)
tömjén (olibanum)
A Napkeleti Bölcsek három ajándékának egyike. Az egyik legősibb kultikus füstölőszer, füstje jelképezi az Istenhez felszálló hálaimát. Az ókorban valamennyi templomban égették, hogy kiűzze, távol tartsa a gonosz erőket és megtisztítsa a teret; az arannyal és egyéb drágakövekkel egy rangban álló illatszer volt, ezért a hatalom jelképének is számított. Palesztinába importálták, Sába királynője számított az egyik legnagyobb szállítónak, emiatt vállalkozott veszélyes útjára Salamon királyhoz. A tömjénfüst belélegzése ma is a lélekre és a közérzetre egyaránt felemelően és nyugtatólag hat.
Valódi mirhafa (Commiphora mirrha)
mirrha
A mirhafa törpefa vagy cserje, mely Dél-Arábia és Észak-Afrika őshonos növénye.
A zsidók csak cserekereskedelem útján jutottak hozzá (Ez 27,17-21), valódi kincsnek számított (Iz 39,2). A fa dús gyantajáratú ágvégein izzadja ki apró cseppek formájában a levegőn gyorsan megszilárduló ragadós balzsamot). A szent kenetnek is egyik fontos alkotórésze volt (Kiv 30,23). Borral keverve bódító ital készült belőle, amely a halálraítéltek számára a fájdalom és a félelem enyhítésére szolgált (Péld 31,6).
Jézust is megkínálták ilyen itallal keresztre feszítése előtt, de ő nem fogadta el (Mk 15,23).Illata és erős konzerváló ereje miatt holttestek bekenésére is szolgált. Nikodémus „mintegy száz font mirha- és áloékeveréket hozott”, s ezzel együtt göngyölték gyolcsba Jézus holttestét (Jn 19,39).
Nárdusz (Nardostachys jatamansi)
A jatamansi jelentése: a növény, melynek szára olyan, mint az összecsomósodott hajfürt, azaz gyökerei olyanok, mint a himalájai aszkéták összetapadt hajkoronája.
A Himalája magas hegyeiben honos, 3000–5000 méteres magasságokban terem.
A növénynek lilás-sárga virágai vannak, és nagyon ritka. Illata kellemes.
A gyökértörzsének olaja drága, értékes. Ezt is használták Jézus testének bebalzsamozásánál.
Szír krisztustövis(Ziziphus spina-christi)
A hagyomány alapján feltételezhető, hogy a tövisek, melyekből Jézus koronáját fonták a szír krisztustövis hajtásain voltak. A 4-8 méter magasságú fa ma is gyakran megtalálható Palesztina forró síkságain és völgyeiben. Ágtövisei általában nem haladják meg az 1-3 cm-t, de hosszuk még egy növényen belül is változó. A hosszú tövisű változatok alkalmasak lehettek a töviskoszorú készítésére, a fájdalom okozásra és Jézus megalázására.
Jézus Krisztus kihallgatása során Pilátus előtt királynak vallotta magát, és királyi méltóságát, rejtett isteni dicsőségét a legnagyobb megaláztatásban is megőrizte (Jn 18,36-37). Azt, hogy az ő országa nem ebből a világból való már igazolta virágvasárnapi bevonulása, amikor szelíden, szamárháton érkezett Jeruzsálembe. Fegyverek és hadsereg nélküli királyságát, uralmának gyengeségét a római katonák nevetségessé próbálták tenni azzal is, hogy tövisből koronát fontak és fejére tették
(Mt 27,29).
Bibliai eseményekhez kapcsolódó növények
Vérvörös szeder (Rubus sanguineus)
A valószínűsített „égő csipkebokor”:
Moffat szerint bármelyik tüskés bokor lehetett az égő csipkebokor. Szerinte a szöveg helyes értelmezése:„angyal jelent meg neki tűz lángjában lebegve egy tüskebokor felett”
A zsidóság egyik legrégebbi jelképe, a menóra egy hétágú gyertyatartó, amely a Mózes által látott égő csipkebokrot szimbolizálja.
( A menóra nem tévesztendő össze a hanukiahnak nevezett kilencágú gyertyatartóval)
„És megjelent neki az Örökkévaló angyala tűzlángban a csipkebokor közepéből; és ő látta; hogy íme a csipkebokor ég tűzben, de a csipkebokor nem emésztődik meg” (2Móz 3,2).
Az „illatos nád”: arab citromcirok, tevefű
(Cymbopogon schoenanthus)
A görög kalamosz (nád) szót Károli Gáspár kálmusnak fordította, így a növényt a hazánkban élő kálmosra (Acorus calamus) értették, de az a faj nem élt a Szentföldön
A bibliai „konkoly”: a konkolyperje(Lolium temulentum)
„Amíg az emberek aludtak, eljött az ellenség, konkolyt vetett a búza közé, és elment” – így szól a bibliai példabeszéd. A következmény igen veszedelmes volt. A sütés-főzés során ugyanis nem bomlottak le a konkolyperje szemtermésében lévő loliin nevű mérgező hatóanyagok, melyekből ha csak 3-5 gramnyi került is a lisztbe, már fejfájás, görcs, keringési zavar, súlyosabb esetben fulladásos halál következhetett be. (E fű hazánkban is előfordul szórványosan, szédítő vadóc a neve).
(A nálunk élő, szép virágú konkoly a Szentföldön nem fordul elő, így a konkolyos példázatok a konkolyperjére vonatkoznak.)
Konkoly (Agrostemma)
Mannacserje(Tamarix mannifera)
Jellegzetes pusztai növény, levelei az arid (száraz) viszonyokhoz jól idomultak
Izzadmány elmélet a legvalószínűbb! Pajzstetvek csípése nyomán a mannacserjén sejtburjánzással édes ízű bőrszöveti izzadmány képződött, amely gyorsan megszilárdult és fehér golyócskák formájában hullott a földre. Hajnalban szedték, mert gyorsan bomlott.
Mi lehetett a manna?
„Man hú? Mi ez?”-kérdezték az izraeliták, mikor sivatagi vándorlásaik során az égből, fehér daraszerű, ehető gömböcskék hullottak, melyek fogyasztása megmentette őket az éhhaláltól. Vita tárgya volt e táplálék mibenléte. Egyesek szerint kékmoszatok lehettek, mások szerint zuzmók, ill. cserjéken létrejött „izzadmányok”.
Törpekatáng (Cichorium pumilum)
Keserűfüvek
Keserűsaláta
(Reichardia tingitana)
A Pészach, a „kovásztalan kenyér ünnepe”
Akkor tartják, amikor mi a húsvétot.
Az izraeliták köszönetet mondanak a tavaszi gabonatermésért, az árpáért. Az ünnep alatt bárányt esznek, hozzá kovásztalan kenyeret és keserű növényeket (mint pl. a cikória, keserűsaláta), emlékezve az Egyiptomból való menekülésre.
Júdeai üröm (Artemisia judaica)
Sivatagi üröm (Artemisia herba-alba)
Ürömfajok
Kellemetlen keserű ízüket emlegetve, a prófétai keserűség jellemzésére is szóba hozzák (5 Móz 29,17; Jer 23,15; Óz 10,4).
Hasonlítható e növényekhez a házasságtörés is (Péld 5,4).
A Jelenések könyvében pedig arról olvashatunk, hogy a vizek megkeserednek, mert azokat ellepi az üröm (Jel 8,10-11).
Vadtök(Citrullus colocynthis)
„Kiment a mezőre, hogy zöldséget szedjen, s vadszőlőtőhöz hasonló növényre talált. Teleszedte róla vadtökkel palástját, s miután visszatért, belevagdalta a főzelékes fazékba, mert nem tudta, hogy mi az. Ki is tálalták a társaknak, hogy egyenek, de amikor azok megízlelték a főzeléket, felkiáltottak, s azt mondták: Halál van a fazékban, Isten embere! És nem bírták megenni” (2 Kir 4,39-40)
A vadtök keserű gyümölcse erős hashajtószert tartalmaz, amelyből túl nagy adagnak halálos a hatása. A prófétákat az éhség hajtotta, azért szedtek vadtököt. A vadtökből
bőven akad a Negev-sivatagban és a Sínai-félszigeten. Ehető magvaiból a beduinok ínséges időkben kenyeret készítettek. A vadtök hasonlít rokonára, a görögdinnyére.
.
Szíriai „izsóp”, szíriai szurokfű
(Origanum syriacum)
A bibliai izsóp nem azonos a nálunk élő, valódi izsóppal, hanem egy oregáno (szurokfű)faj.
A zsidók e növény ágaival hintették meg az ajtófélfát (2 Móz 12,22), tisztító vízzel kapcsolatban is használták (4 Móz 19,6), sőt bélpoklosság ellen is (3 Móz 14,4…).(Leprásokat „izsópos” vízben fürdették.)
Beléndek (Hyoscyamus aureus)
A beléndek levelein ragadós mirigyszőrök vannak, és a hyoscyamin nevű mérgező alkaloidot tartalmazza. Ennek révén a beléndek a bibliai országok egyik olyan növénye volt, amely határesetnek számított a gyógyír és a kábítószer, az orvoslás és varázslás között. Kleopátra ópium, beléndek és egyéb hallucinogén növények borba keverésével készített afrodiziákumot. A Mózes könyveiben felsorolt parancsolatok megtiltották az izraelitáknak az orgiákkal egybekötött áldozásokat. Márk evangéliuma tartalmaz egy utalást arra, hogy a beléndeket kábítószerként használták.
Szerencsegyökér (Mandragora autumnalis)
A Teremtés könyve szerint Jákob két felesége, Lea és Ráchel, állandóan versengtek Jákob kegyeiért. Lea több fiat szült Jákobnak, Ráchel azonban meddő volt. Lea egyik fia, Ruben a mezőn mandragóra-bogyókat talált(Ter 30,14-16), amit az anyjának adott. Ráchel kért Leától a mandragóra-bogyókból és ellenszolgáltatásul megengedte,
hogy Jákob Leával háljon, aki azonnal fiat fogant. Isten végül meghallgatta Ráchelt és ,,megnyitotta az ő méhét”; és ő is szült fiat Jákobnak. A Bibliában történik először említés egy növényről, amit később a ,,szerelem almájának” neveztek, és amit ma is nagyra értékelnek feltételezett nemi vágyat gerjesztő hatása miatt.
Máriatövis (Silybium marianum)
A máriatövis az összes tüskésnövény közül a leggyakrabban látható Izraelben. Az utak szélén nő. Magvai a silymarin nevű hatóanyagot tartalmazzák, amelyet akut és krónikus májmegbetegedések, májelzsírosodási hajlam, sárgaság és akut hepatitis (májgyulladás) esetén alkalmazzák ma is. A silymarin támogatja a máj méregtelenítési működését, és segít regenerálódásában. A máriatövis magvai ezen kívül éteres olajat és keserűanyagokat is tartalmaznak, amelyek az epe működését serkentik.
A máriatövis-kúra folyamán természetesen nem szabad alkoholt fogyasztani!
Fák,
amelyekből épületeiket, szerszámaikat készítették
Libanoni cédrus (Cedrus libani)
A Biblia egyik leggyakrabban említett növénye, mert a fönségest, a hatalmast jelenti: az eljövendő Messiás szimbóluma. A Biblia 75 helyen említi a cédrust. Fája kemény, mellékterméke a cédrusolaj. A rablógazdálkodás következtében a kipusztulás fenyegeti .
A leírások szerint I. Szethosz fáraó cédrusfát vágat a Libanon-hegységben az Amon-szentély építésére, akárcsak Salamon (1 Kir 5,6-10 stb.).
A bibliai szerzők, akárcsak Csontváry, valami különleges szépséget, erőt és kecsességet éreztek a fában (Zak 11,1-2; Zsolt 29,5 és 104,16)
Jeruzsálemi fenyő (Pinus halepensis)
Szilárdsága jó, ezért építkezéseknél használták. Salamon a templomépítéshez a fenyőt Hirámtól szerezte (1 Kir 5,8-10), de az egyszerűbb házak mennyezete is ebből készült (Én 1,17). Honos faj Palesztinában (Ez 44,14), de ültették is (Ez 41,19); egyébként pedig az eszterág nevű madár kedvelt fészkelő fája (Zsolt 104,17).
… Jézus keresztfáját bizonyára ebből a sudár, szálegyenes törzsű fából, az aleppói fenyőből készítették, amelyikből akkoriban, Jézus korában óriási erdőségek voltak a Szentföldön.
Ciprus, goferfa (Cupressus sempervirens)
Az egykor nagy tömegben élő európai ciprus ma már csak Kilikia dombvidékén és Libanon ezer méter feletti oldalain található vadon. A júdeai hegyek bennszülött, szárazságtűrő örökzöldjének erős, tartós, aromás illatú törzse kiváló szerszám- épület- és bútorfa volt már a bibliai időkben is. Mint örökzöld fa, kezdetben az örök életet és a bölcsességet jelképezte, majd a halál jelképe lett. Ezért jellegzetes ma már minden mediterrán temetőben. A Biblia leírása szerint Noé bárkája egy goferfából (ciprusból) készült nagy méretű hajó volt, melyet Noé Isten parancsára épített, hogy megmentse családját és a föld állatvilágát az özönvíztől.
Föníciai boróka, hangafa (Juniperus phoenicea)
A „legmediterránabb” borókák közé tartozik: az aleppóifenyőhöz hasonlóan végig kíséri a mediterrán partokat Dél-Európától Kis-Ázsiáig, Észak-Afrikáig. Tömött bokor vagy kisebb fa, néha egészen a földhöz simuló. A napos meleg helyeket kedveli, a szárazságot egész jól bírja.
„Mert olyanná lesz, mint a hangafa a pusztában, és nem látja, hogy jó következik, hanem szárazságban lakik a sivatagban, a sovány és lakhatatlan földön.” (Jeremiás próféta könyve 17,9)
Dániel könyvében olvasható a „magános hangafa” története, melyet a föníciai borókával azonosítottak.
Akáciák „(sittimfák)”(Acacia spp.)
Magyar bibliafordításban tévesen: akácok.
(Az akác észak-amerikai faj, nem élhetett a Szentföldön!)
Finom faanyagából készültek a szent sátor és az áldozati-illatosító oltár, tartozékai (2 Móz 25., 26., 27., 30., 35., 36., 37. és 38. fejezet).
A kőtáblák ládáját is akáciából faragták (5 Móz 10,3),
sőt hárfa is készült belőle (Mik 6,5).
Tölgyek (Quercus spp.)
Palesztin tölgy (Quercus coccifera)
Táborhegyi tölgy ( Q. ithaburensis)
A Bibliában elsősorban a táborhegyi tölgyről esik említés. A tölgy kérgéből kivont cserzőanyagot akkoriban a birkabőrök cserzésére használták, magas tannin-tartalmuk miatt, de alkalmazható volt gyógyításra is: a cserzőanyagok képesek kicsapatni a fehérjéket, így vérzést csillapítanak, gyulladást lohasztanak.
A tölgyek a „szent fák” közé tartoztak, a büszkeség és az erő szimbólumai voltak.
A Szentföld terebintfái(terpentinfái)
Atlanti pisztácia
Balzsampisztácia
Mézgafa (masztixfa)
A terpentinfákat különös tisztelet övezte Palesztinában. Ilyenek voltak a nevezetes sikeni (1 Móz 36,41), az ofrai (Bir 6,11) és jábesi (1 Krón10,12) példányok. Az utóbbi helyen több lehetett belőle, mert egy völgy is a terpentinfáról kapta nevét (1 Sám 17,2).
A terpentinfa a bálványimádással kapcsolódik össze, alatta állították fel a zsidók a bálványoltárokat (Ez 6,13).
A mézgafából nyerték a masztix-gyantát, amely még ma is értékes.
Keleti ámbrafa(Liquidambar orientalis)
E fa mézgája adja a közel-keleti sztórax-gyantát. Füstölőszer volt, de a drogként is hasznosították (2 Móz 30,34). Kisméretű fa vagy bokor, virágai nagyon szép narancsszínűek, virágzása csodálatos látványt nyújt. Kisázsiában és Szíriában, valamint Galileában honos. Számon tartották a gyógyászati célon túl parfümként is.
Babérfa (Laurus nobilis)
A babérkoszorú a költők, atléták győzelmi jelvénye volt.
A babér a Földközi-tenger térségének egyik tipikus örökzöld növénye. Valahányszor szóba kerülnek az észak-izraeli Kármel-hegység szépségei, mindenki megemlíti a babérfákat. Levelei illatozó éteres olajban gazdagok, és fűszerként használatosak.
Az olajat gyógyászati célokra is használják. Olaja serkentően hat az álmodásra, és szárnyakat ad a fantáziánknak. Jóslásnál is ezt alkalmazták. A babér a jövendőmondás növénye. Élesíti az elmét és az érzékelést. Keverékeit a delphoi jósdában is használták füstölésre. Pythia látnoknő babér segítségével esett transzállapotba, és úgy jósolt. Bogyói az olajbogyóhoz hasonlatosak. Pestis ellen is hatásos növény volt.
Szentjánoskenyérfa (Ceratonia siliqua)
Súlyegység:
1 mag = 1karát
„Az egyiptomi füge”.
Szirupos leve:
a kaftánméz.
Csak az Újszövetség tesz róla említést (Lk 15,16 és Mt 3,1-6), de nem bizonyítható, hogy Keresztelő János ezzel táplálkozott volna a pusztában. A tékozló fiú történetében az édes termésfalat (=héj) állatokkal etették (erre tudott volna a fiú fanyalodni …?)
A kimagozott hüvelytermés megszárítva súlymérték gyanánt szolgált, a kerationból szóból ered a nemesfémekre, drágakövekre elfogadott súlyegység, a karát.
Mirtusz (Myrtus communis)
A Földközi tenger vidékéről származik, de már az ókorban többfelé termesztették. Nagy, örökzöld, dúsan elágazó, sűrű lombú, fa vagy cserje. Virága, termése, de levelei is sok (0,1–0,5%) illóolajat tartalmaznak.
Már az ókorban ismert gyógynövény volt; a Biblia is ekként említi.
Ismert gyomorerősítő, az emésztést segítő, valamint vérzéscsillapító, az ereket összehúzó hatása.
Izraelben a mirtuszág Isten békéjét sugározza.
A görögöknél a vértelen győzelem jelképe.
Mirtuszolajat tartalmazó hajtásai illatanyagok, füstölőszerek.
Vörös szantálfa, padukfa (Pterocarpus santalinus)
Fája kemény, magas illóanyag tartalmú. Finom illatát a zsidó királyok (Zsolt 45,9), közrangú emberek (Péld 7,17 és Én 4,14) egyaránt kedvelték. A faforgácsból gőzöléssel állították elő a vörös festéket, amit bőráruk színezésére használtak.
Fekete mustár (Brassica nigra)
A Genezáreti tó környékén elterjedt fekete mustárt a bibliai idők lakói földjeiken is termesztelték értékes magjáért, amelyből gyógyhatású mustármagolajat préseltek.
Ez az egyéves, gyorsan nagy bokorrá terebélyesedő, tövétől dúsan elágazó lágyszárú növény ugyanis a Szentföld kedvező körülményei között 3-4 méteres magasságával kiemelkedik. Szőrös, hosszú nyelű, durván és szabálytalanul fogas, nagy tojásdad-elliptikus levelei vannak. A dús lombozat hűs árnyékot teremt a rekkenő hőségben a madaraknak, amelyek sűrűn látogatják nemcsak fészekrakás céljából, de főként
gyorsan megérő magvaiért. Három evangélista említi Jézusnak a mustármagról szóló példabeszédét (Mt 13,31-32; 17,20; Mk 4,31-32 Lk 13,19; 17,6): „minden magnál kisebb, de mikor kikel és fává fejlődik, ágai között madarak is fészkelnek”.
Borzas szuhar (Cistus incanus)
Terméke a ladángyanta. A növény mirigyszőrös levelein cseppek formájában keletkezik, majd megmerevedik. A levelekről kecskeszőrrel vagy gereblyével szedték le.
A mézgából aranysárga olajat készítettek, ami bélhurut, vérhas gyógyszere volt. A ladángyanta ma illatszer.
Arabmézgafa (Acacia senegal)
Kr.e. 2. évezred óta ismerték az egyiptomiak, akik festékek és papiruszok kötőanyagául használták. A legjobb minőségű gumiarábikum két arabmézgafa (Acacia senegal, A. seyal) szagtalan, nyálkás, gumiszerű váladéka. Kézzel gyűjtik össze a kiválasztódott és a napon megszilárdult, kb. 5 centiméteres átmérőjű gumigömböket. A gumiarábikum kémiailag a pektinekkel rokon anyag, száraztömegének 95%-a poliszaharid.
Afrika őslakói kunyhóik tetejét teszik víztaszítóvá gumiarábikum-bevonattal, gyógyszerként alkalmazzák, de főznek is vele.
Mézgás csűdfű (Astragalus gummifer)
Tragakantmézga
Finom illatú mézgájából balzsamot, kenetet készítettek (2 Kir 20,13; Én 4,14; 5,1.3; 8,2.4; Iz 39,2)
Egyiptomban is használták (1 Móz 34,11), a gileádi karavánok áruja volt
(1 Móz 37,25).
Jerikói rózsa, feltámadásvirág
(Anastatica hierochuntica)
Apró, egynyári, keresztesvirágú gyom. Egy tőből a földön szétterülő szárakat növeszt, levele apró, lapát alakú. Kis, pirosas virágai vannak, táskagyümölcse hasas, kétmagvú. Száraz időben, mikor magjai megérnek, ágai összehajlanak s a szél az egész növénygombolyagot elgörgetheti a sivatagban. Ha azonban eső éri a növényt, ágai a nedvszívás következtében kiegyenesednek, a termések pedig felnyílnak és az eső a magvakat a földbe mossa.
Ágait 20-50 perc alatt nyitja ki.
A sivatagi népeknél ma is a halál utáni életet szimbolizálja.
Szodomai alma (Calotropis procera)
Csak a bibliai hagyományok emlitik ezt a mérgező trópusi cserjét, amelynek szép nagy, gömbölyű, érett, almazöld termése kissé megnyomva szétnyilik, és belőle csillogó selyemszálas, de mérgező magvak százai repülnek a levegőbe. A legenda szerint a Holt tenger helyén egykor virágzó gyümölcsösök elátkozott hírnökei ők, amelyek Szodoma sorsára emlékeztetve, a bűn következményeire hívjákfel figyelmünket: a szép külső gyakran mérget rejt magában.