Bűnbánati, engesztelő zarándoklat Böjte Csaba testvér vezetésével a Mária Úton

 Bercelről Szentkútra a gyermekekért 2023. július 7-9.

Az ártatlan gyermekek ellen elkövetett bűnök társadalmunkat megsebzik.  Évente több tízezer magzat az abortusznak, sok gyermek a pedofíliának, a nemtörődöm szülőknek, felelőtlen nevelőknek az áldozata. A különféle szenvedélybetegségek is behálózták a kiskorúakat.

A bűnbánati, engesztelő, három napos zarándokút során, akárcsak a gyermeküket kereső Mária és Szent József, mi is szeretnénk a ránk bízott kicsinyekért imádkozni. Amellett, hogy mi magunk is mindent megteszünk a gyermekeinkért, fontos, hogy kérjük Isten segítségét ahhoz, hogy jó szülők, pedagógusok lehessünk, hogy megtaláljuk gyermekeinkkel azt a hangot, mellyel eredményesen megszólíthatjuk, nevelhetjük őket. 

A zarándoklatot Csaba testvér kezdeményezte, a szervezést és a tájékoztatást a Mária Rádió és a Mária Út valósítja meg.

Információk a zarándoklatról és regisztrációról

 Július 07. péntek: Bercel – Buják kb. 20 km. Szállás Bujákon zarándokszálláson.

– 09.00 órakor találkozó Bercelen, a templomban.  Isten áldását kérjük a zarándoklatra.

Július 08. szombat: Buják – Pásztó kb. 20 km. Szállás Pásztón az iskola tornatermében.

– 09.00 órakor reggeli ima és indulás a templomból. Ezen a napon a pásztói templomban 18.00 órától mutatunk be engesztelő szentmisét, utána közös szentségimádás.

Július 09. Vasárnap Pásztó-Mátraverebély Szentkút kb. 14 Km.

– 06.00 órakor reggeli ima után indulunk az utolsó kb. 14 kilométeres zarándokútra. 11.00 órakor kezdődik az engesztelő szentmise a Mátraverebély-Szentkúti kegyhelyen.

Az oda és hazautazást minden résztvevőnek magának kell megoldania!
A zarándokláson a részvétel regisztrációhoz kötött, regisztrálni ITT lehet. A szálláshelyek befogadóképessége miatt 30 ember vehet részt, aki szállást igényel. Hálózsákot kell hozni. Lesz kisérőautó, amire egy hátizsákot fel lehet rakni azokkal a dolgokkal, ami nem kell napközben.

https://docs.google.com/forms/d/e/1FAIpQLSeUUBAMkCzDftvUSFpsqaFH-_GLRS2wpsTtgcNKUh1vJsB7pw/viewform

A részvétel díja előre fizetve 15 000 Ft, ami a bujáki és pásztói szállás, az esti egyszeri étkezés, a kisérőautó és egyéb dolgok költségét foglalja magában. A regisztrációs felület tartalmazza a részvételi díj befizetési módját. Napközben (szállást, étkezést nem igényelve) lehet csatlakozni, de ez esetben is szükséges a regisztráció ITT.

https://docs.google.com/forms/d/e/1FAIpQLSeUUBAMkCzDftvUSFpsqaFH-_GLRS2wpsTtgcNKUh1vJsB7pw/viewform

A Szent Család segítségét kérve szeretettel hívom a szülőket, nevelőket, gyerekeket. Útközben meghallgathatjuk egymás jó tapasztalatait, vagy akár a gyermeknevelési kudarcokból való felálláshoz erőt kereshetünk!
30 fő az, aki részt vehet a zarándoklat egészén, a szállás lehetőségek miatt. A szabad helyeket jelentkezési sorrendben töltjük fel!

A gyermekekért zarándokútra kelve:
Csaba testvér

Istenünk! Te munkatársaiddá választottál ki bennünket az új élet fakasztásában. Kérünk, légy segítségünk az elfogadott élet szolgálatában, nevelésében.

Állj mellénk atyai erőddel, jóságoddal, és segíts úgy nevelni gyermekünket, mintha magát Jézust bíztad volna szeretetünkre.

Add, hogy ez mindig öröm és boldogság forrása legyen számunkra.

Kérünk, hogy a mi szolgálatunk által atyai szereteted fényében járja életének útját, és a Tábor hegyén elhangzott szózatod rá is vonatkozzék: „Ez az én szeretett Fiam, akiben nekem kedvem telik.”

Akkor biztos, hogy nekünk is mindig kedvünk telik benne…

Istenünk! Védd meg őt minden bajtól, szenvedéstől, mely eltávolítja Tőled.

Add, hogy úrrá tudjon lenni a világ kísértései fölött.

Tedd boldoggá!

Minket pedig segíts, hogy mindig hűséges gondnokai legyünk testének, lelkének. 

Akaratod szerint keressük mindig az ő javát, és engedd, hogy egykor vele együtt az örök élet legyen az osztályrészünk a Boldogságos Szűzanya és Szent József társaságában a te szent Fiad, Jézus Krisztus által. Amen.

AZ ELSŐ SZENTGYÓNÁS ÉS SZENTÁLDOZÁS FELTÉTELEI

A KATOLIKUS EGYHÁZ TANÍTÁSA ÉS A KATEKUMENÁLIS SZEMLÉLET SZERINT 

---

KERESZTELÉSKOR – Pap: Kedves Szülők! Nektek, akik gyermeketek számára a keresztséget kéritek, kötelességetek lesz őt úgy nevelni, hogy hitünk szerint éljen, megtartsa Isten parancsait, azaz úgy szeresse Istent és embertársait, ahogyan Krisztus Urunk tanította. Vállaljátok-e ezt a kötelességet?

Szülők: Vállaljuk.

---

Plébániáinkon az első szentgyónást és szentáldozást általában az általános iskola 3. vagy 4. osztályának végén Szentháromság vasárnapja ünnepén tartjuk.

A jelentkező családok gyermekei minimum 1. és maximum 4. osztályosok általában.

ÁLTALÁNOS FELTÉTELEK A KATOLIKUS SZÜLŐK RÉSZÉRE

• vasárnapi szentmiséken való jelenlét;
• a szülők jelenléte a havonkénti találkozásokon, egyházközségi családos napokon és családos szentmiséken;
• a szülők életvitelszerű keresztény élete; 
• rendezett szentségi élet vagy az arra való nyitottság (keresztség, eucharisztia, bérmálás, házasságrendezés);
• fontos, hogy a gyerekeket a szülők és a család – jó példával és támogatással – folytonosan segítse a készületben és a keresztény életben való növekedésben,
• az egyházközségi közösségi életben való részvétel.

ÁLTALÁNOS FELTÉTELEK A KATOLIKUS GYEREKEK RÉSZÉRE

• a vasárnapi szentmiséken a szülőkkel való rendszeres részvétel;
• az elsőáldozási felkészülésben való folyamatos részvétel;
• az iskolai hitoktatásban való folyamatos részvétel;
• elsőáldozási plébániai felkészítésben való jelenlét (megelőzően legalább 1. osztálytól);

Azokkal a gyermekekkel, akik 5. osztályig nem kezdik el a felkészülést, velük kiscsoportban foglalkozunk és ugyanazok a feltételek érvényesek a család számára.

---

A szentmise nem más, mint az Eucharisztia, azaz a kenyérben jelenlévő Krisztus ünneplése, hálaadás Jézus keresztáldozatáért és föltámadásáért, vagyis a megváltásért.

A szentmise így Jézus kereszthalálának és föltámadásának emlékezete és megjelenítése, amelyben újra és újra a Húsvét jelenik meg.

Minden szentmisében a megváltás kegyelmét kapjuk, ami végtelen értékű, nem csak egy-egy emberért szóló, hanem sokakért, az egész világ üdvösségéért.

A Szentírásban az Apostolok Cselekedetei beszámol róla, hogy a hét első napján az első keresztények vasárnap házaknál törték meg a kenyeret, úgy, ahogy Jézus az apostolokra hagyta: felolvasták és magyarázták az ószövetségi Szentírás egy-egy részletét, majd megbánták nyíltan Isten és a közösség ellen elkövetett bűneiket, és magukhoz vették Jézus Krisztus Testét és Vérét.

Az Eucharisztia vétele egyesülés Krisztussal és az ő Titokzatos Testével, az Egyházzal. A szentáldozás segít a jóra való törekvésben, segít megszabadulni a bűntől, a rossz szokásainktól, a betegségektől, erőt ad a kísértésekben és a betegségekben, és erőt ad a másik ember elfogadására, az egységre, hiszen „egy kenyérből és egy kehelyből részesülünk”.

Roger Schütz-Marsauche, a Taizé-i szerzetesközösség alapítója írja: “Ünnepeljük a feltámadt Krisztust az Egyház iránti szeretetünk által. Ez a szeretet tüzet gyújt a földön. Az Egyház rendeltetése, hogy pótolhatatlan terjesztője legyen a testvériségnek, a közösségnek és az egész emberiség testvéri osztozkodásának. Ebben rejlik hivatásának lényege. A halála előtti estén Krisztus azért imádkozik, hogy egységünk hitre segítse az embereket.”

A szentmisére mindig nyitottsággal és mély hittel érkezzünk, hogy Jézus szavával és testével segíteni, gyógyítani, változtatni tudjon.

Készüljünk imával, hogy lecsendesedjünk, és igazán a lényegre, az Úrra figyeljünk. 

Ezért igyekezzünk ne csupán a szentmise kezdésének időpontjára a templomba érkezni, hanem valamivel korábban, hogy csendben, imádságban készülhessünk az Úr Jézussal való találkozásra.

A szentmisén vegyünk részt aktívan az énekekben, imádságokban: ez elmélyíti a misztériummal (hit titokkal) való találkozást, megtisztít és megerősít a Krisztussal való egyesülésben. Aki veheti Krisztus Testét és Vérét, az vegye és erősödjék általa, amikor pedig valaki – valamilyen belső okból – nem veheti magához, ajánlott, hogy legyen köztünk és velünk a szentmisén. Ha pedig valami bűn terheli lelkünket és gátolja a szent találkozást, a gyóntatószék ajtaja mindig nyitva áll az Istennel való kiengesztelődésre és újjászületésre. Akinek kételye van, hogy járulhat-e tiszta szívvel szentáldozáshoz, kérdezzen meg egy lelki atyát erről.

---

JELENTKEZÉS AZ ELSŐÁLDOZÁSRA KÉSZÜLŐ GYERMEK CSOPORTBA

• 1-4. osztályosok jelentkezhetnek.
• 10 éves kor felett, 5. osztálytól a folyamatos hittan, a vasárnapi szentmisék és a plébániai közösségben való részvétel mellett az ifjúsági közösségbe, majd a bérmálkozók csoportjába csatlakozik be a gyermek/fiatal.
• Jelentkezés, kérdés esetén keressék fel személyesen vagy telefonon a plébánost, akinek a közvetlen mobilszáma megtalálható minden kiadványon, és internetes oldalunkon. (+36304553287) Jelentkezési határidő a 2024-es elsőáldozásra 2023.07.15. a http://bercel.vaciegyhazmegye.hu oldalon.
• 2024-ben abban az esetben lesz elsőáldozás, ha a 2023-ban elsőáldozott gyermekek és szüleik legalább 50%-ban megmaradnak az egyházközség aktív tagjaként Krisztus közösségében, vagyis minimum vasárnap járnak szentmisére. Az elsőáldozás tervezett időpontja: 2024. május 26. Szentháromság vasárnapja

KERESZTSÉG SZENTSÉGÉNEK FELVÉTELE FELNŐTTKÉNT

Amikor egy felnőtt ember szívében felébred a vágy, hogy megkeresztelkedjen, 

• az Egyház felkínálja a lehetőséget, hogy Jézus személyét és tanítását megismerje,
• és azt a közösség segítségével életre tudja váltani.

Mindez nem csupán ismeretet jelent, hanem

• a keresztény életmód elsajátítását,
• a keresztény közösség életébe való bekapcsolódást.

Ezt nevezzük katekumenátusnak. A katekumenátus az Egyház ősi gyakorlata a felnőttek számára a hit megismerésére és megélésére. Lehetőség lesz a katekumen csoporthoz csatlakozni 2023. őszétől.

ELSŐ SZENTGYÓNÁS, SZENTÁLDOZÁS ÉS BÉRMÁLÁS FELNŐTT KORBAN

Felnőtt korban az elsőáldozásra való felkészítés katekumenátusban (egy szentségfelvételre felkészítő közösségben, csoportban) történik, és legalább két éven át tart, hogy a keresztény élet gyakorlatába biztos módon előre haladjon a jelentkező. Személyes jelentkezéshez és beszélgetéshez személyesen vagy telefonon is egyeztethet időpontot.

Magyar Katolikus Püspöki Konferencia

Kedves Szülők!

A gyermek a legcsodálatosabb ajándék és egyben a legnagyobb felelősség is. Ugye Ti is szeretnétek mindent megadni a gyermeketeknek, ami előnyére szolgál? Sokan meg vannak győződve, hogy ha megkereszteltetik gyermeküket, ez a legteljesebben javára válik, míg mások csak bizonytalanul sejtik ezt. Minthogy a lakóhelyeteken elő keresztény közösség szeretne osztozni örömötökben és a gyermeketek iránt érzett felelősségben, e levéllel próbálunk segítségetekre lenni, hogy tisztán láthassatok a keresztelés kérdésében. – A keresztség nem csupán hagyományos vallási szertartás, hanem az egész életre szóló döntés jele. Ezért szükséges, hogy minél részletesebben megismerkedjetek a vele kapcsolatos tudnivalókkal.

A KERESZTSÉG TÖRTÉNETE

A keresztség lényegének megértéséhez hozzásegít, ha megismerjük annak történetét.

Az első századokban elsősorban felnőtteket kereszteltek. Olyanokat, akik több éven át készültek fel: ezalatt megismerkedtek a keresztény közösséggel, megismerkedtek Krisztus tanításával, s mindezek eredményeként véglegesen úgy döntöttek, hogy egész életükben Krisztus példáját követve akarnak élni – a keresztények közösségében, egymásért és embertársaik javára.

• Évszázadokon át úgy kereszteltek, hogy a keresztelendőt alámerítették egy folyóban vagy medencében. Az alámerülés jelezte, hogy a keresztelendő – bűneivel, rossz hajlamaival – mintegy eltűnt, meghalt a vízben… s a vízből már egy Istenben „újjászületett”, megtisztult ember emelkedett ki, aki új életet akar kezdeni Krisztus törvényei szerint a keresztény közösségben.
• Az újonnan kereszteltek új fehér ruhába öltöztek: ez is jelezte, hogy megtisztult, új életet kezdenek.
• Gyertyát kaptak kezükbe: jelezve, hogy egy új fényben élnek, fényt hordoznak.
• Megkenték őket olajjal: ez a „felkenés” a nagy feladatra való meghívás, a küldetés kifejezője volt.

A csecsemőkeresztség évszázadokkal később, a VI-VII. században terjedt el. Csecsemőket csak abban az esetben kereszteltek, ha a család hívő életet élt, s így biztosítva volt, hogy a szülőtől és a közösségtől eltanulhatja, az „anyatejjel magába szívhatja” majd a keresztséget.

• A csecsemők keresztelése kezdettől fogva hasonlóan megy végbe, mint a felnőtteké, és a szertartásai is ugyanazokat a titkokat kívánják kifejezni. Bár a csecsemőnek általában csak a homlokát öntik le vízzel, de ez ugyanazt jelzi, amit az alámerítés: hogy „újjá születik” Krisztus közösségébe. A fehér ruha, a gyertya, az olajjal való megkenés is ugyanazt fejezi ki, amit a felnőttek keresztelésében.

MI TÖRTÉNIK TEHÁT A KERESZTELÉSKOR?

• A szülő felajánlja a gyermekét (a keresztény közösségben, annak képviselője által) Istennek, Krisztusnak és az Egyháznak. Egyúttal megígéri, hogy Krisztus tanítása szerint fogja nevelni őt, a keresztények közösségében.
• Isten pedig „válaszul” a szülő és az egyház felajánlására választott gyermekévé és egyházának tagjává fogadja a megkereszteltet.

KI RÉSZESÜLHET A KERESZTSÉGBEN?

A középkorban nem kellett külön feltételhez kötni a csecsemő keresztséget. Hiszen e korban úgy tűnt, hogy egész Európa kereszténnyé lett. Így a gyermek a növekedés során olyan közösségbe került, amelyben természetszerűen eljárt hittanra, vasárnap misére, elsajátította a keresztény magatartás szabályait, formáit.

Az utolsó évtizedekben a vallás helyzete megváltozott. A társadalom nem biztosítja már, hogy minden kisgyermek keresztény nevelésben részesüljön. Így az egyháznak újra hangsúlyoznia kell, hogy kisgyermekkorban csak az részesülhet keresztségben, akinek további katolikus nevelését családja várhatóan biztosítani tudja.

Ma tehát:

* Csecsemők és kisgyermekek akkor részesülhetnek katolikus keresztségben, ha

1. legalább az egyik szülő személyesen kéri azt (nagyszülő vagy rokon kérése nem elegendő),
2. a szülők (és keresztszülők) kellőképpen felkészültek a keresztségre, és ha
3. a szülők (keresztszülők) vállalják a katolikus hitvallás letételét, valamint a gyermek vallásos nevelését.

(Egyházi Törvénykönyv [ETK] 851. és 868. kánon; vö. Ordo Baptismi Parvulorum. Bp. 1973. 5. old.)

A csecsemők keresztelkedésének kérését 2-3 hónappal a szentség kiszolgáltatása előtt be kell jelenteni a plébánián. Időt kell hagyni ui. arra, hogy a lelkipásztor vagy munkatársai elbeszélgessenek a szülőkkel, és keresztszülőkkel: a keresztség jelentéséről, a vallásos nevelésről, s arról, hogyan tudnak imával és lehetőleg gyónással és áldozással felkészülni gyermekük és az egész család nagy ünnepére.

Egyben máris megbeszélik, megtervezik, hogyan tud a keresztelést kérő család bekapcsolódni az egyházközösség életébe, családi köreibe.

Óvodáskorúaknak sokan javasolják, amit pl. a kalocsai egyházmegye előír, hogy várják meg az iskoláskort, s a hittan tanulás során készüljenek fel a keresztségre. Egyébként a szülő, a hitoktató, valamint a lelkipásztor elbeszélget az óvodással, hogy tőle telhető tudatossággal készüljön, és ily módon a lelkipásztor se először a kereszteléskor találkozzék vele.

* Fiatalokat, felnőtteket (illetve 6 évnél idősebbeket) a katolikus egyház akkor keresztel, ha

1. megismerték a keresztény hitet (már hosszabb ideje – 1-2 éve – jártak hittanra)
2. a hit átjárja életüket (pl. oly módon, hogy imádkoznak, járnak misére, próbálnak embertársaiknak örömet szerezni) és
3. élő kapcsolatban állnak a katolikus közösséggel.

(Ordo Initiationis Christianae Aultorum. Roma. 1972. 95, 305-313; vö. ETK 851-852 kánon).

A KERESZTÉNYSÉGTŐL TÁVOL ÁLLÓKNAK AZ EGYHÁZ FELAJÁNLJA SEGÍTSÉGÉT

Napjainkban sok olyan szülő kéri gyermeke keresztségét, akinek nem volt módja mélyebben megismerkedni a kereszténységgel, kapcsolatba kerülni élő keresztény közösséggel; aki nem volt elsőáldozó, nem kötött egyházi házasságot, olykor nincs megkeresztelve sem. Sokan megvallják, hogy ők nem tudnak őszintén hitvallást tenni, mert nem tudják, hogy igazán hisznek-e; s éppen ezért nem tudják megígérni gyermekük vallásos nevelését sem.

A keresztséget alig ismerő vagy vallásukat nem gyakorló szülőket és keresztszülőket az egyház meghívja, hogy

• ismerkedjenek meg Krisztus tanításával,
• járjanak el szentmisére,
• kerüljenek kapcsolatba a keresztény közösséggel.

Sokan, akik ezt vállalják, felnőtt korban találkoznak az igazi kereszténységgel. Felfedezik, hogy Isten a szeretet, hogy Krisztus új értelmet ad életüknek, hogy az egyház közösségében egyrészt otthonra találnak, másrészt társakra, akiknek segítségével együtt dolgozhatnak embertársaik javára. Akik mindezt megtapasztalták, azok közül sokan felnőtt korukban megkeresztelkednek, lesznek elsőáldozók, kérik Isten áldását a házasságukra az egyház által. – S így a gyermekkeresztség valóban gyümölcsöző lesz szülők és gyermekek számára egyaránt.

Az ilyen szülő felnőtt emberhez illő meggyőződéssel tudja kimondani – amit a keresztségben a szülőknek ki kell mondani –, hogy hisz Istenben, Krisztusban, az Egyházban; és őszintén meg tudja ígérni – amit a keresztségben minden szülőnek meg kell ígérnie –, hogy Krisztus és az egyház hitében fogja nevelni gyermekét.

A Magyar Katolikus Püspöki Kar előírja a lelkipásztoroknak, hogy

• „el kell halasztani annak a kisdednek keresztelését, akinek egyik szülője sem kész a hitvallásra és annak vállalására, hogy őt katolikus keresztény módon neveli”.
• „S ha a szülők nem élnek egyházi házasságban, de állapotuk rendezhető, vagy ha valamelyikük nem volt még elsőáldozó, sőt talán megkeresztelve sincs, beszéljük meg egyúttal a szentségek felvételét is, és kínáljuk fel segítségünket a méltó előkészületekhez.”
• „Ha úgy találjuk, hogy valamelyik szülő vallási ismeretei hiányosak, vagy nem világos előtte mit is jelent a gyermek vallásos nevelése, hívjuk meg a szokásos keresztelési előkészítésen túlmenő tanításra!” (Ordo Baptismi Parvulorum. Bp. 1973. 5. old; vö. ETK 868. kánon).

Egyesek azt mondják: Én nem tudom vállalni, hogy kapcsolatba kerüljek az egyházzal, de ettől függetlenül szeretném gyermekemnek megadni a lehetőséget, hogy ha felnő, választhasson, kíván-e keresztény lenni. – Az ilyeneknek azt szeretnénk ajánlani, írassák majd be gyermeküket hittanra, hogy ott megismerhessék a kereszténységet. S akkor érett korban dönthetnek, meg akarnak-e keresztelkedni. (Az ilyen gyermekeknek sokat segíthet egy mélyen vallásos barát, vagy baráti kör.)

Meg kell jegyeznünk, hogy a helyes gyermeknevelés feltétele a szülő példája és következetes magtartása. Ha a nem hívő szülők szeretettel, becsülettel nevelik gyermeküket, akkor egészségesen fog fejlődni, s egyszer érett korban képes lesz eldönteni, akar-e keresztényként élni. S ha így döntött, akkor módjában lesz megkeresztelkedni. Ha viszont a növekvő gyermek azt tapasztalja, hogy szülei nem vallásosak, de őt megkeresztelték, hogy templomba nem járnak, de őt esetleg küldik, ez kettőséget, szakadást hoz létre a benső világában. Ez a „kettős nevelés”. A keresztény közösség nem szeretne közreműködni a gyermek egyéniségének ilyen megkárosításában.

A KERESZTELÉS HELYE

A keresztség nem csak Istenhez, Krisztushoz kapcsol, hanem az egyház közösségéhez is. Ezért a keresztséget a hívő közösség jelenlétében szoktuk ünnepelni (gyakran mise keretében), éspedig abban a plébániatemplomban, ahová a keresztelendő tartozik. Fontos ez, mert jelzi, hogy a hívő közösség örömmel fogadja az egyház új tagját, s a keresztelendő, illetve szülei vállalják a közösséghez tartozást (vö. ETK 587. kánon).

Ha valaki valamilyen súlyos okból nem saját plébániáján szeretné kereszteltetni gyermekét, kérnie kell plébánosának írásbeli hozzájárulását. Plébánosának igazolnia kell, hogy legalább az egyik szülő vallásos.

Egyesek megpróbálnak olyan megoldást választani, hogy keresnek egy papot, aki esetleg engedékenyen megkereszteli a gyermeket, a vallásos nevelés komolyan megalapozott ígérete nélkül, komoly felkészítés nélkül. Aki ezt az utat választja, igazából mindenkinek árt: Önmagának, mert ahelyett, hogy érett felnőtt módjára komolyan venné és minden következményével együtt vállalná a keresztséget, s mindazt, amit jelent, üres formasággá alacsonyítja azt. Gyermekének, mert már csecsemőkorban „kettős” módon cselekszik vele, s ha egyszer majd ő tudomást szerez erről, egyáltalán nem az igazság és a következetesség példáját láthatja ebben. Árt annak a „jószívű” papnak is, aki így vétene az Egyházi Törvénykönyv 857. kánonjának előírása ellen, miszerint gyermeket saját plébániatemplomában kell keresztelni.

KI LEHET KERESZTSZÜLŐ?

A keresztség szentségéből következően a keresztszülőnek fontos feladata van. Segíti a szülőket a vallásos nevelésben, és a keresztény életével példát ad a növekvő gyermeknek. Ezért az Egyházi Törvénykönyv előírja, hogy keresztszülő

– tizenhat évet betöltött,

– „katolikus, megbérmált és az oltáriszentséget magához vett személy legyen”,

– „s éljen a hithez és a vállalandó tisztséghez méltó életet”. (874. kánon)

Nem lehet keresztszülő, aki nem él a katolikus hit szerinti életet, aki saját gyermekét nem neveli vallásosan, egyházközségével nincs élő kapcsolatban.

Ha a keresztszülő nem a keresztelés plébániájához tartozik, saját plébániájáról kell igazolást hoznia, hogy a keresztszülői tisztségre alkalmas.

S mit tegyen az, aki mindenképp olyan keresztszülőre gondolt, aki nem felel meg a fenti előírásoknak? Ez esetben keressen legalább egy valakit az ismeretségi körben vagy a keresztény közösségben, aki megfelel a keresztszülői tisztség feltételeinek. Az eredetileg kiválasztott ismerős pedig vele együtt ott állhat a keresztségnél. Az egyház őt, mint a keresztség „tanúját” fogja bejegyezni az anyakönyvbe.

MILYEN KERESZTNEVET VÁLASSZUNK?

Növekvő gyermekek, serdülők igénylik a példaképeket, ideálokat. Keresztény szülők nem csupán egy „jó hangzású” vagy divatos nevet választanak gyermeküknek, hanem egy olyan szent nevét, aki egyszer példaképe lehet majd emberségben, állhatatosságban, kereszténységben. Ő hitünk szerint mennyei közbenjárója, „védőszentje” lesz.

Ha már választottatok volna nevet, nem egészen a fenti szellemben, úgy a kereszteléskor két nevet is adhatunk. Ez esetben a második név lehet egy szent neve, akit a gyermek védőszentjéül kérünk.

Kedves Édesanya! Kedves Édesapa! Mindezt elolvasva talán első pillanatban megijedtek. Azt mondjátok, hogy ilyen komoly felkészülésre nincs időtök, hogy túl sok áldozattal jár. De gondoljátok meg, hogy egy kis áldozatért százszoros az, amit kaptok: Isten szeretetét és egy világot átfogó közösséghez tartozás lehetőségét – önmagatok és gyermeketek számára. S vajon a lelki béke, a testvéri közösség és az idők próbáját kiállt keresztény értékrend nem ér-e meg minden áldozatot?!

Szeretettel várunk tehát Titeket is közösségünkben és kérjük Isten áldását gyermeketekre és Családotokra!  A helyi katolikus egyházközség

A megkeresztelt ember „életének egész értelme abban rejlik, hogy eljusson annak a radikálisan keresztény újdonságnak a felismerésére, amely a keresztségből árad, és ez által kötelességeit az Istentől kapott hivatás szerint betölthesse.

A világi hívő „képének” megrajzolásához három elsődleges szempontot kell közvetlenül szemügyre venni.

A keresztség újjászül bennünket Isten gyermekeinek életére.

Jézus Krisztushoz, valamint az Ő testéhez, az Egyházhoz kapcsol.

Végül fölken a Szentlélekben és így az Ő templomává leszünk.”

II. János Pál pápa

„Christifideles Laici” kezdetű apostoli buzdításából

A Magyar Katolikus Püspöki Kar Országos Lelkipásztori Intézete

Levél a szülőkhöz (sorozat) | Kiadja a Márton Áron Kiadó | 1035 Budapest, Kórház u. 37.

Ügyvezető igazgató: Arató László | 91019

Kedves Gyászolók! A Berceli Plébánia pasztorális tanácsának tagjai Szebedy Őrs és Buda János Urak az előző héten elszállították a berceli egyházi temetőben felhalmozódott szemetet. Tisztelettel és szeretettel köszönjük a munkájukat. Előkerültek nem közvetlenül a temetőben keletkezett hulladékok (rossz ágybetét, mobiltelefonok, melyekből visszanyomozható a tulajdonosuk, bödön avas zsír stb.)

A szabálysértésekről, a szabálysértési eljárásról és a szabálysértési nyilvántartási rendszerről szóló 2012. évi II. törvény (Szabstv.) 187. § (1) bekezdés b) pontja szerint természeti területen – beleértve a védett természeti, Natura 2000 területet is – aki a természetvédelmi célokkal össze nem egyeztethető tevékenységet folytat, szemetel, a területet más módon szennyezi, természetvédelmi szabálysértést követ el. A Szabstv. 196. § (2) bekezdése értelmében, aki települési hulladékot a közterületen engedély nélkül lerak, elhelyez, vagy nem a kijelölt lerakóhelyen rak le vagy helyez el, köztisztasági szabálysértést követ el. E szabálysértések jogkövetkezménye lehet a szabálysértési hatóság által kiszabott 150.000 Ft-ig terjedő szabálysértési bírság.

Az illegális hulladéklerakás bűncselekményi kategóriát is kimeríthet, amely esetben a cselekmény akár szabadságvesztéssel is büntethető. A Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény 248. § (1) bekezdés a) pontja értelmében, aki arra a célra hatóság által nem engedélyezett helyen hulladékot elhelyez, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. A büntetés egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekményt veszélyes hulladékra követik el. Aki pedig a bűncselekményt gondatlanságból követi el, vétség miatt egy, vagy veszélyes hulladék esetén két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. A Btk. szerint hulladék mindaz, amit a hulladékról szóló 2012. évi CLXXXV. törvény hulladéknak minősít, ha alkalmas az emberi élet, testi épség, egészség, a föld, a víz, a levegő vagy azok összetevői, illetve élő szervezet egyedének veszélyeztetésére.

Az 1999. évi XLIII. (ejtsd negyvenharmadik) törvény a temetőkről és a temetkezésről 24. § (1) szerint: Halottat csak jogszabályban előírt orvosi vizsgálat és az erről szóló halottvizsgálati bizonyítvány alapján szabad eltemetni vagy elhamvasztani. A halottvizsgálati bizonyítványt a temetés előtt kell az üzemeltető részére átadni, vagy elektronikus dokumentumként megküldeni. Az elhunyt elhamvasztásához a halottvizsgálati bizonyítványra minden esetben fel kell jegyezni az elhamvaszthatóságot. A halottvizsgálati bizonyítvány egy papíralapú vagy elektronikus példányának megőrzéséről a temető tulajdonosa gondoskodik.

Tehát a törvény alapján az egyházi tulajdonban lévő temetőink (Bercel, Nógrádkövesd, Becske és Szécsénke egyházi temetőiben) a halottvizsgálati lapot a tulajdonoshoz, vagyis a plébániához el kell juttatnia annak, aki temetni szeretne ezekben a temetőkben minden esetben. Természetesen katolikus temetési szertartás, de polgári temetések, és más felekezetek vagy vallások temetése esetén is, illetve akkor is, ha csak a család szűk körben kíván végső búcsút venni.

Tehát a gyászolónak vagy temettetőnek minden esetben kötelező elvinnie a plébániára a halottvizsgálati lapot, hogy arról fénymásolatot vagy elektronikus másolatot készítsen a plébánia és regisztrálja a temetés tényét és sírnyitási engedélyt adjon ki a temetkezési vállalkozó részére.

2023. május 1-től a temetkezési vállalkozó a konkrétan meghatározott sírnyitási engedély nélkül nem kezdheti meg a sír feltárását (vagyis a sírásást). Amennyiben a sírhely nem üres, és a korábban elhelyezett elhunyt fertőző betegségben szenvedett (pl. COVID-19, spanyolnátha (influenza), ázsiai influenza (H2N2), madárinfluenza, SARS stb.) és még nem telt el 15 év a temetés óta, akkor a tulajdonostól, vagyis a plébániától bekéri a népegészségügyi feladatkörében eljáró járási hivatal a halottvizsgálati lapot.

36. § (3) szerint: „Az eltemetéstől számított tizenöt éven túl a sírnyitáshoz nem kell a népegészségügyi feladatkörében eljáró járási hivatal engedélyét beszerezni.” Illetve: (5) „A hamvasztás célját szolgáló sírnyitási engedélyt meg kell adni, ha a halál nem rendkívüli módon következett be.” A tulajdonos (esetünkben a plébánia) által kiállított sírnyitási engedély regisztrációs díja kettőezer forint. A sírnyitási engedély kizárólag a rendezett, vagyis szabályszerűen megváltott sírok esetében állítható ki.

Felhívjuk a figyelmet, hogy a gyászolók amennyiben a berceli, nógrádkövesdi, becskei vagy szécsénkei egyházi temetőben szeretnék elhunytjukat temetni minden esetben a halottvizsgálati lap eredeti példányával, vagy hiteles másolattal keressék fel a Berceli plébániát, ahol kérhetik a sírnyitási engedélyt, amit el kell vinniük a temetkezési vállalkozónak, mert csak ennek birtokában kezdhető meg a sírásás.